Ördögkerék
Téli parkban bús fenyő, szegény,
és a hárs talán tavaszt se remél.
Minden csónak felfordult, úgy ám,
mint a sapka szendergő katonán.
Mégis úgy, mint tavaszunk idején,
egyre forgunk csak az ördög
kerekén, kerekén, kerekén,
de ma álom ez csupán.
És újra felszállok veled, szárnyalok, hej,
és azt kiáltom: úgy szeretlek.
Épp úgy, mint régen, csillagok felé
véled szállok én!
Lá-lá-lá ...
Téli parkunk oly fehér, fehér,
mintha szerelmem lepné be a tél.
Leng a köveken a hűs, puha hó,
fehér tánctér, valcerről susogó.
Elfeledtem szinte már a szemét,
de ha hív az ördög,
perdül a kerék, a kerék, a kerék,
és így látlak egyre még.
És újra felszállok veled, szárnyalok, hej,
és azt kiáltom: úgy szeretlek.
Épp úgy, mint régen csillagok felé
véled szállok én!
Lá-lá-lá ...
És újra felszállok veled, szárnyalok, hej,
és azt kiáltom: úgy szeretlek.
Épp úgy, mint régen csillagok felé
véled szállok én!