Úgy élünk egymás mellett (Erba di casa mia)

Évek, ti régmúlt évek,
egy boldog ifjú párról,
megsárgult képek.
Mennyi szép emlék
és meghitt, nyári esték.
Én azt suttogtam néked,
hogy úgy szeretlek téged.

Évek, ti boldog évek,
tán elhagytatok végleg,
én ettől félek.
Nincs más csak felhők
a régi szerelemből,
s bár ragaszkodom hozzád,
az utunk régen elvált.

Úgy élünk egymás mellett,
akár két idegen.
Oly értelmetlen minden,
ha már nincs szerelem.
Mért félünk szembenézni,
hiszen nem titok már,
a vágyunk messze jár,
szívünk új társra vár.

Mennyi szép emlék
és meghitt, nyári esték.
Én azt suttogtam néked,
hogy úgy szeretlek téged.

Évek, ti hűtlen évek.
Én vakon hittem néktek,
s megcsalt az élet.
Elszállt az álmom,
s az újat nem találom,
a szívem mélyén érzem,
a parázs kihűlt régen.

Úgy élünk egymás mellett,
akár két idegen.
Oly értelmetlen minden,
ha már nincs szerelem.
Mért félünk szembenézni,
hiszen nem titok már,
a vágyunk messze jár,
szívünk új társra vár.

Úgy élünk egymás mellett,
akár két idegen.
Oly értelmetlen minden,
ha már nincs szerelem.
Mért félünk szembenézni,
hiszen nem titok már,
a vágyunk messze jár,
szívünk új társra vár.