A hattyú igazsága
Messze fenn a föld s az ég között, Két Hattyú szállt.
Szívük napsugárba öltözött békét talált.
Csupa kék ÉS zöld a végtelen, felhő se volt.
Aztán puska dördült hirtelen, s rá egy vad sikoly.
Hová tűntél drágám merre szállsz? Szárnyad hol ragyog?
Ha te messze jársz olyan bús vagyok.
Gyere melegítsd a szívemet, hiszen nélküled,
Boldogságban részem többé soha nem lehet.
Messze fenn a föld s az ég között Egy Hattyú szállt.
Szárnya Éj sötétbe öltözött, szíve úgy fáj.
Aki Soha nem volt társtalan nem érti ezt,
Hogy a Hattyú mikor este van, halkan sírni Kezd.
Drágám bocsásd meg a bűnömet, gyenge voltam én,
Meg se védtelek, s nem vagy már enyém.
Drágám bocsásd Meg, hogy kék az ég, de már nem nekünk,
Új tavasz is jön de többé, együtt nem leszünk.
Messze fenn a föld s az ég között egy Hattyú szállt.
Minden társa messze költözött ő még itt vár.
Hallja még az eltűnt kedvesét szíve megszakad,
és úgy zuhant le a föld felé, mint egy kődarab.
Mikor Hattyú száll az égen arra gondolok,
ez a szép világ nem csak jót adott.
De míg Hattyú száll az égen át csillog fenn a fény,
s a boldogságra rátalálni tudom van Remény.