A visszhang és a kút
Gyermekkorunk idején,
Még ma is jól emlékszem,
ott az udvar közepén
Egy kút állt, mennyit néztem,
Csodáltam a kerekét
És valahol lent a mélyben
Minden szóra a visszhang válaszolt
Minden szóra a visszhang válaszolt
Minden nap ott játszott a sok gyerek
És annyit kiabáltunk,
Ott játszottam teveled,
nagy volt a boldogságunk
Ha a kút is visszaszólt,
Nevedet ismételte tízszer, százszor
Felelt a régi kút.
Nevedet ismételte tízszer, százszor, felelt a régi kút...
Még most is áll, ahogyan ott állt akkor rég,
Bár eltelt közben néhány év
Csoda, de még teljesen ép!
Még most is áll, ott jártam, jól megnéztem én!
Kis rozsda volt már kerekén,
De tiszta víz a kút mélyén.
És lassan megforgattam kerekét,
Pont úgy, mint akkor régen,
Bámultam a víz tükrét,
És csak úgy próbaképpen Kiáltottam nevedet,
És ugyanúgy ismételte tízszer, százszor, ahogyan régen
Tízszer, százszor a visszhang válaszolt.
Még most is áll, ahogyan ott állt akkor rég,
Bár eltelt közben néhány év
Csoda, de még teljesen ép!
Még most is áll, ott jártam, jól megnéztem én!
Kis rozsda volt már kerekén,
De tiszta víz a kút mélyén.
És lassan megforgattam kerekét,
Pont úgy, mint akkor régen,
Bámultam a víz tükrét,
És csak úgy próbaképpen Kiáltottam nevedet,
És ugyanúgy ismételte tízszer, százszor, ahogyan régen
Tízszer, százszor a visszhang válaszolt.
A visszhang válaszolt,
válaszolt...
A visszhang válaszolt,
válaszolt...