Jó (Si)
Mentem az úton lépteid nyomán,
Ki tudja miért remegett a szám,
Kihalt volt a táj, s te csak hallgattál,
Arcom lángra gyúlt, nem nevettem már,
Minden csók után kérdőn néztél rám,
És egyszerre csak úgy éreztem akkor,
Nem is mondhatnék már mást:
Jó, szívdobogva mondom: Jó!
Csókod elfelejtet mindent,
S elnémul minden szó.
Jó! Ez az érzés olyan jó,
Boldog szerelmesed lettem,
Teveled mindig jó!
Az életemben ez az első
Nagy szerelem! Jó! Jó!
Olyan az egész, mint egy álomkép,
Az, ami történt, csodálatos szép,
Felébredtem, és ragyogott az ég,
Halkan beszéltél, lágyan öleltél,
Rád nevettem én, te is nevettél,
És újra, újra úgy éreztem akkor,
Nem is mondhatnék már mást:
Jó, szívdobogva mondom: Jó!
Csókod elfelejtet mindent,
S elnémul minden szó.
Jó! Ez az érzés olyan jó,
Boldog szerelmesed lettem,
Teveled mindig jó!
Az életemben ez az első
Nagy szerelem!
Jó! Szívdobogva mondom: Jó!
Csókod elfeledtet mindent,
S elnémul minden szó. Jó!... Jó!